Építek egy elektromos kerékpárt - 5. rész - Vajon megvalósult-e a terv??

Telik-múlik az idő és én meg nem nyilatkozom, hogy most akkor mi van ezzel a projekttel. Külföldi hírcsatornák már azt pletykálják, hogy nem lesz ebből semmi, lehet hazamenni. Na de nem olyan családbúl származom én! Vannak olyan hangok is, hogy valaki már látott amint Budapest utcáin száguldozom a kész kerékpárral, én már kémfotókat is láttam.

Na de jöjjön a valóság. Menjünk vissza Május másodikára amikor is sikerült rávennem magam egy donor kerékpár megvásárlására. Nem volt jó pénzt kiadni érte, de a Hauser bicajomat nem akartam átépíteni. Szavak helyett jöjjön egy fotó a hazaérésről:

A kerékpár mint látható egy taiwani Merida. Jónak mondanám, persze nem sok féle kerékpáron ültem eddig életemben. 28"-as a kereke ami sokkal előnyösebb mint az én 26"-os Mountain bike-om mert hosszú távon sokkal jobban lehet vele haladni, más a kormány magassága is, a Hauser-emen mesterségesen nyújtott a stucni, hogy hosszú távra is lehessen használni de nem arra van az tervezve.
Szóval megvan a donor kerékpár amire rá kell kókányoljam a korábban bemutatott e-bike kitet és az akkumulátort. Nem tűnik lehetetlenségnek, de buktató az biztos lesz.

Ezek után elsősorban a dolgok megvalósíthatóságát kellett ellenőrizzem. Beleillik-e majd a motor? Rá tudom-e erősíteni az akkumulátort?

Elsőnek a motort kellett belepróbálni a vázba, hogy egyáltalán belemegy-e?

Elsőre úgy tűnt nem jó a tengely mérete, de végül ha kicsit fordítottam rajta beugrott a helyére. Siker!! Rácsavaroztam az eredeti kerékről a féktárcsát és a nehezén már túl is voltam. Azért izgultam, hogy belemenjen mert ha nem akkor adhattam volna el a szettet...

Ezek után már megnyugodva az akkumulátort kellett szó szerint reszelni, fúrni, hogy rámenjen. Sajnos erről a munkáról nem készítettem felvételeket. A kerékpáron két csavarhely van az italtartó felcsavarására az alsó csövön. Természetesen az akkumulátor tokján a lyukak abszolút nem voltak velük összhangban. Egy új lyukat kellett fúrnom a akksi tokjára a megfelelő helyre, utána megfelelő méretű csavarokat kellett találnom, mert azokat sem adtak a csomagban. Az egyik csavar felyét le kellett reszelnem mert túl magas volt nem fért el az akksi alatt, de végül összeállt a dolog.

Érzésre a két csavar elég szorosan fogja, jó lesz.

Ahol az újjammal mutatom, ott fogja a két csavar össz-vissz.

Persze csak próbából raktam rá, már biztos, hogy megoldható a dolog.
Újra sok víz lefolyt a Dunán, ugrás Május 19-re. Úgy éreztem minden összeállt a Nagy kókányolás elkezdésére, fene sem tudta mennyi időt vesz majd igénybe a kit felszerelése. Nekiálltam az összeállításnak.

Az vezérlő doboz elhelyezésével voltak problémáim, de úgy döntöttem aegy kis csomagtartóba teszem majd, de addig is egy elegáns nájlonszatyorba tettem. Mert csak.

A legendás nájlonszatyor.

Finomítások és egyéb alkatrészbeszerzések után összeállt a dolog, mindenki érdeklődjön most is:

Aztán akkor jöjjön egy nagy képgaléria a végeredményről. Szerintem esztétikusra sikerült, összehasonlítva a neten látható otthoni kókányolásokhoz képest.

Idő közben felmerült az, hogy nem vízálló a rendszer, menekülnöm kell akármikor egy kis dörrenést is hallok mert esőre lehet számítani. Ezt is megoldottam, bár nem túl esztétikusan, egy következő bejegyzésben megmutatom.