Ceruza AA és AAA Ni-Cd Nikkel-Kadmium akkumulátor:
1898-ban találták fel ezt a típust, 1990-es évekig népszerű volt amikor elkezdte kiszorítani a Ni-Mh akkumulátor típus. 1,2V a névleges feszültsége, korlátozottan használható csak a 1,5V-os elemek helyettesítésére. Jól bírták a magas merítő áramerősséget. A kapacitásuk nem volt túl nagy, nekem nincsen túl jó tapasztalatom velük. Úgynevezett memória effektusra voltak hajlamosak. Ha sokszor nem töltötték fel őket teljesen akkor később már nem is lehetett őket. A benne lévő Kadmium erősen mérgező, az Európai Únió korlátozta is már a forgalomba hozatalukat.
Ceruza AA és AAA Ni-Mh Nikkel-metál-hidrid akkumulátor:
1967-ben kezdték meg a fejlesztésüket, és a mai napig is népszerűek, de már egyre több helyen használnak helyettük Li-Ion akkumulátorokat. Kapacitásuk nagyobb mint az Ni-Cd akkumulátoroké, ugyan úgy 1,2V a névleges feszültségük. Kevésbé nagy árammal terhelhetők mint a Cd akkumulátorok. Elvileg memória effektusra nem hajlamosak. Elektromos és hibrid autókban még ma is használják őket.
Mindkét eddig említett típusnál elég nehéz dolguk van az elektronikai eszközöknek amikor mérni és mutatni akarják az akkumulátorok töltöttségét. Engem nagyon idegesített, hogy miután feltöltve betettem az akksikat a fényképezőbe pár fénykép után már azt jelezte a gép, hogy félig vannak csak már töltve az akkumulátorok. Aztán ahogy telt az idő, az 50%-os telítettség után egyszer csak jelezte, hogy le fog merülni. Most már persze tudom miért van ez. Ezeknek a típusoknak a merülés közben leadott feszültségével függ össze, amit a következő ábrán meg is figyelhetünk:
Bal oldalon a feszültség mV-ban, alul a másodpercek pereknek miközben merítettem le egy Ni-Mh AAA akkumulátort. Látható, hogy a feszültség nem csökken fokozatosan mint az elemeknél, hanem az elején hirtelen csökken 1,2V-ig, majd sokáig marad is és a töltöttség elvesztése végén hirtelen csökken. Ezért nem lehet rendesen jelezni mennyire vannak feltöltve az ilyen akksik.
Borzasztóan idegesítő ez a tulajdonságuk a töltéssel kapcsolatban is. Vannak a "buta" töltők amik egy fix áramerősséggel töltik a berakott akksikat sokszor nem is figyelve a pillanatnyi feszültségértékre. Túl is tölthetjük így az akkukat. Vannak aztán az "okos" töltők. Utálom őket is. Nemrég a fényképezőmben kimerültek az akkumulátorok, beraktam őket az okos töltőbe. 2 db AA cella. Az egyiket töltötte vagy 6 órán át, ami normális. A másikra viszont 10 perc után azt írta, hogy tele van, pedig tök üres volt. Csak úgy volt hajlandó tölteni, ha lemerítettem teljesen 0,9V-ra és utána raktam a töltőbe. Szóval nem szeretem ezeket, csak a szívás van velük.
Li-Ion akkumulátorok:
az 1970-es években kezdték őket fejleszteni, először 1991-ben kerültek kereskedelmi forgalomba. Sokkal nagyobb az energiasűrűségük, könnyebbek mint a korábban említett típusok. A mai mobil világ sztárjai, mindenhová már ilyen akkumulátorokat tesznek. Az elektromos autókba is beépítik már.
A névleges feszültségük 3,6-7V. Merülés közben fokozatos csökken a feszültségük, így már sokkal jobban követhető mennyi idő van még hátra a lemerülésig. Nincsen memória effektusuk, azonban nem tölthetőek újra olyan gyakran mint a Cd és Mh akkuk. Valamint jóval érzékenyebbek is azoknál. Sajnos a mai típusok veszélyesek is tudnak lenni.
Ha zárlatosak lesznek valamilyen okból, ami lehet külső behatás vagy gyártási hiba, nagyon hirtelen túlmelegszenek és elindulhat egy öngerjesztő reakció bennük ami folytán kigyulladhatnak vagy ha fém tokozásban vannak, fel is robbanhatnak. Például a 18650-es Li-ion cellák amit a legtöbb laptop akkumulátorban használnak is fém tokozásúak. Ha egy cella esetleg kigyullad, a többit is magával rántja, mert a többi is túllépi a kritikus hőmérsékletet. Nagyon kell velük vigyázni, nehogy túlmelegedjenek. Autóban, napon ne hagyjunk ilyen akkuval ellátott készülékeket. A szállításukat repülőkön már korlátozták is a tűzveszély miatt.
Figyelni kell, nehogy egy bizonyos feszültség alá merüljenek mert károsodnak a cellák. Figyelni kell, nehogy egy bizonyos feszültség felé töltsük őket mert túlhevülnek. Mínusz hőmérsékleten nem szabad őket tölteni mert olyan reakciók indulnak el bennük ami megint csak károsítja a cellákat. Nagyon háklisak. De jelenleg nincsen náluk jobb, a fejlesztések folynak, hogy biztonságosabbá tegyék őket.
A Li-Po akkumulátorok sokban nem különböznek a Li-ion-tól, csak a nevükben legtöbbször.
Az említett akkumulátorok újrahasznosítása nagy mennyiségben éri csak meg manapság még, a jövőben ahogyan fogynak a nyersanyagok felértékelődik ez a hulladék is. Válogatás után ledarálják őket és nagy hőmérsékleten a fémeket szétválasztják majd újra lehet őket hasznosítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése